Rossz időben jó kirándulás

Részletek

Készült: 2022. szeptember 19. hétfő, 09:48

Volt idő, amikor már lemondtunk a 2019-ben nyertes Határtalanul pályázatunkról, amely a HAT-19-02-0148 Alföld – domb – hegyvidék – természeti értékek Erdélyben címet kapta. A Covid elmúltával úgy döntöttünk, mégis belevágunk. Ez némi bátorságot is tükröz, mert azóta a költségek jócskán megemelkedtek…

A 11. A osztály kelt útra. A korábbi években, a járvány előtt minden évben természetes volt, hogy egy osztály négy napot töltsön Déván. Az eredeti terveken változtatni kellett, de azért így is volt látnivaló. Kezdetnek Nagyszalontán a Csonka-torony, amely az irodalomtörténet jeles emlékhelye, hiszen Arany János hagyatékának ad otthont. A múzeum munkatársának ismertetője után mindenki a maga tempójában olvashatta a tárlókban elhelyezett kéziratokat, nézegethette az emléktárgyakat.

Következő állomásunk Kiskoh és a Medve-barlang volt. Az Erdélyi-középhegység vonulatai mentén haladva jutottunk el a múlt század nyolcvanas éveitől látogatható cseppkőbarlangba. Különleges látnivaló a barlangban található medvecsontváz, amely egy rég kihalt fajról tanúskodik. Utunkat kanyargós szerpentinen folytattuk a hegység déli peremén, és késő délután érkeztünk meg szálláshelyünkre. A közös program a vendéglátó iskolánk - Téglás Gábor Elméleti Líceum - menzáján a vacsorával folytatódott, illetve zárult. Eközben aggodalmasan pillantottunk az égre és az internetes időjárás-jelentésekre.

Reggel sötét felhők gyülekeztek, amit töretlen bizakodással próbáltunk oszlatni. Miután megreggeliztünk és átvettük az úti csomagot, elindultunk a Hátszeg közelében lévő Sarmizegetusába. Itt találhatók a valamikori Dacia római provincia központjának - fővárosának romjai és a régészeti feltárásokat bemutató múzeum. A feltárást vezető régész-igazgató angol nyelvű idegenvezetése rendhagyó történelem- és angolóra is volt egyben. A romok közötti séta már napsütésben zajlott, érdemes volt bizakodni. Ez a kedvező időjárási fordulat lehetővé tette, hogy megmásszuk Kolcvár romjait is. A rom mellől jól látható a Retyezát csúcsa, mely már igazi magashegység. Megpihentünk, élveztük a kilátást, és a buszhoz érve a hideg csomagokat is elővettük. Továbbinduláskor érzékeny búcsút vettünk a helyi háziállatoktól, különösen a kutyustól, aki a várba is követett bennünket.

A gyülekező felhők elől Vajdahunyad irányába indultunk, amelyet nem szabad kihagyni, még akkor sem, ha most a felújítás elrondítja a belső tereket. Bejártuk a várat, a kútnál gyülekezve meghallgattuk a történetét, majd indultunk a szállásra. Dévára érve komoly eső nyomait láttuk, de bennünket egész nap kegyeibe fogadott az időjárás.

A harmadik napra Gyulafehérvárt terveztük szükségmegoldásnak. Nem azért, mert nem izgalmas látnivaló, hanem mert a kilométereket számolva és a zuhogó esőt figyelembe véve az Erdélyi-középhegységbe tervezett program nem valósulhatott meg. Utunk során szakadatlanul és intenzíven esett. Mi azonban nem riadtunk meg, és zuhogó esőben utaztunk Gyulafehérvárra. A napsütés elmaradt, de már csak szemerkélt, amikor a Szent Mihály templomhoz sétáltunk. Talán nem helyes, de a szomszédos – hatalmas – ortodox román templomról nem esett szó. A templom bejárásához segítséget is kaptunk, de mint oly sokszor korábban is, Kituljak Eszter tanárnő egészítette ki a tudnivalókat. A templom különleges egyházi és történeti érték, de az építészeti stílusokat is jól követhetjük, ha „akarjuk”…

Bejártuk a csodálatos templomot – jöhet a szabad program. Vagy nem? Voltak, akik már elfáradtak, de azért jött egy séta a felújított történelmi városrészben. Az erődítmény megújulása óta a belső területek valóban turistacsalogató látványosságok, számos üzleti egységgel.

Szomorkás időben indultunk hazafelé, de tervekkel felvértezve. Ha nem esik, akkor az Algyógy(fürdő) közelében lévő vízesés a cél. A séta megérte, mert a vízesés szokásos pompájában zúdította a harmincfokos vizet, hiszen egy hévforrás a táplálója. Az időjárás kegyeit ismét sikerült elnyerni. Egy bevásárlóközpont meglátogatása után tértünk haza. Déva nem világváros, de az áruház pazar kínálata összehasonlításra késztetett bennünket…

Este sem pihent mindenki. Aki nem ment a Hunyad Megyei Magyar Napok programjára, azok közül is sokan röplabdával ütötték el az időt. A Mobilmánia koncert is szuper volt Vikidál Gyulával. Egy gyergyói diákzenekarral is megismerkedhettünk, nemcsak a koncerten, hanem a szálláson is, hiszen a szomszédos szobákban laktak. Szerencsés egybeesés volt a kirándulással. Ez már a búcsúest volt.

Minden reggel rossz időre ébredtünk, de most ilyen is maradt indulásig. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a dévai vár meglátogatása elmarad. Amúgy a sikló nem működött, de jó időben megérte volna a rövid túra.

Akkor irány haza. Marosillyén azért megálltunk, hogy Bethlen Gábor szülőházát megnézzük. A helyszín történeti-érzelmi értéke miatt érdemes megállni és elmondani a tudnivalókat. Sajnos a Lippa melletti Solymos várromáról is le kellett mondani. A többnapos eső után a várhoz vezető utat nem vállalhattuk. Sebaj, majd történelemórán felelevenítjük újra a Maros völgyének gazdasági és stratégiai szerepét…

Mivel észak felé felszakadozott a felhőzet, megállhattunk a közeli Máriaradna kegytemplománál. A templom és a mellette lévő Zarándokhegy képoszlopai messze földön ismertek. Története összekapcsolódik a ferences renddel. Nemcsak a pompás barokk templombelső érdekes, hanem a kegytemplom relikviái, a hívek által adományozott tárgyak is. A múzeumhoz vezető folyosón a festmények egy részét a látogatók is megtekinthetik. Elmajszoltuk a szendvicsünket, és fájó szívvel indultunk haza. Hétfőn diáknak, tanárnak egyaránt vissza kell zökkennie az iskolai hétköznapokba.

A tanulmányi kirándulás a Határtalanul program részeként valósult meg. A diákokat Kéri Bernadett osztályfőnök, Kituljak Eszter és Molnár Béla szaktanárok kísérték el.

                                                                                                                           Molnár Béla