„Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.” (Zsolt 104,13)

„Amikor pedig jóllaktak, [Jézus] így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.” (Jn 6,12–13)

Péterek vagyunk, ez az igazság…

Péterek vagyunk, ez az igazság…

12Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.”

/Lk 24, 12/

Keresztyén Testvérek az Úr Jézus Krisztusban, kedves áhítatot olvasók!

„Koldusok vagyunk, ez az igazság.” Ez a mondat volt annak idején az utolsó, amelyet Luther Márton papírra vetett földi életében. Félig németül, félig latinul írta le, majd másnap meghalt.

Az ember húsvét közeledtével elkezd gondolkodni, hogy vajon milyen keresztyén koldusnak lenni? Mert bizony be kell látnunk, hogy mindannyian rászorulunk Krisztus irgalmára, amelyet a kereszten adott nekünk.

Most azonban fordítsuk a tekintetünket egy másik szereplő irányába, aki Simon néven kezdte meg Jézus követését, és belőle lett „A kőszikla”, vagy ismertebb nevén: Péter.

Egy igazi bukott hős a passiótörténetben.

Gyermekkoromban katolikus neveltetést kaptam, és sosem felejtem el, mindig mondták az öregek, ha dörgött az ég: Szent Péter gurítgatja a hordókat; ha valaki elhunyt: ott áll Szent Péter előtt a mennyország kapujában.

Mindig egy igazán megfoghatatlan figura volt az életemben, és próbáltam valahogy elképzelni. Hogyan lehet hordót gurítani? Miért éppen hordót? Számtalan más gyermeki kérdés ott motoszkált a fejemben, amikre nem kaptam igazán választ.

Nyilván ma már tudom, hogy ezek olyan képek, amelyek Péter személyét közelebb hozzák az emberek számára.

A bukott hős a passiótörténetben – írtam róla. Úgy vélem, teljesen reálisan, mert Jézust megtagadja háromszor, elmenekül, elrejtőzik. Még annyi tartás sincs benne, hogy a kereszthez kimenjen és ott legyen az éppen haldokló Mesterrel.

És akkor ő lenne az első pápa? És akkor ő lenne az egyik első nagy apostol? És akkor ő lenne az a szikla, mely szilárdan tartja az egyházat?

Bármennyire furcsa, de igen.

Pont ő, mert a fenti versben is látjuk, hogy kimegy a sírhoz, és bár nem szól semmit, csodálkozik magában.

Biztos vagyok abban, hogy szívében forgatta a feltámadás eseményét. Nem szólt, csak emésztette, hogy valami ott, akkor, annál az üres sírnál érte is történt.

Megtagadhatta a Mestert, sőt, szembe is mehetett vele, de végül megértette, úgy gondolom, hogy ő is megváltott lett.

És ezért példa Péter, mert utána erején felül hirdeti ezt az evangéliumot, és erején felül küzd annak a ténynek átadásáért, amit Luther is mond. Koldusok vagyunk, ez az igazság. Nem vagyunk tökéletesek és nem leszünk soha azok. Koldusok vagyunk és rászorulunk Krisztus húsvét hajnali kegyelmére, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé.

Péterek vagyunk, ez az igazság. Mert sokszor nem úgy kezeljük a megváltottságot, ahogyan kéne. Nem értékeljük eléggé ezt az ingyen kegyelmet.

De legyünk Péterekké is, hogy hirdessük másoknak is a húsvéti fordulópontot. Jussunk el oda, hogy Simonokból Péterekké változzunk!

Krisztus mindannyiunkért meghalt, de mindannyiunkért fel is támadt! Ez legyen idén húsvétkor a szívünkben!

ÁMEN

Zahorecz Pál

iskolalelkész

 

  • Pope-peter_pprubens

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen